Az újszülöttek szeme eleinte nehezen fókuszál. Legélesebben a tőlük 20-30 centiméter távolságra lévő tárgyakat látják, így a csöppségek általában az édesanya arcának körvonalát, a hajszálak kontúrját csodálják. Mivel homályosan látnak, leginkább csak a tárgyak körvonalait figyelik, illetve arra érzékenyek, ha a látóterükben eltérő fényességű, kontrasztos tárgyak vannak jelen. A megfelelő sebességgel mozgó, kontrasztos, elég nagy tárgyakat követni tudják ugyan, de a két szem mozgása is csak három hónapos korukra lesz jól összehangolt. Ahhoz, hogy egy arcot felismerjenek, azaz annak finom részleteit is képesek legyenek megkülönböztetni, 4-5 hónapnak kell eltelnie.
Valószínűsítik, hogy az újszülöttek színlátása is lassan fejlődik. Csak kéthetes koruk után kezdik érzékelni a vörös, narancs, sárga és zöld színt, végül a lilát és a kéket is látják. Az újszülöttek leggyakrabban kék szemmel születnek. A szem szivárványhártyájában megjelenő pigmentek mennyisége fogja eldönteni, hogy az végül kék marad-e, zöld vagy barna lesz.
Születéskor a kisbabának még nincs térlátása, hiszen ehhez a két szem és az agy finom egybehangolódására van szükség. A szemmozgások fejlődése nyomán ez 3-5 hónapos korra alakul ki. Amikor mi, felnőttek, fel-le vagy jobbra-balra nézünk, akkor a két szemünk együtt követi a figyelt tárgyat. A kicsik tárgykövető képessége még nem tökéletes, így az első két hónapban előfordul, hogy az egyik szem rövid időre ki- vagy beszalad, azaz pár pillanatra kancsalít a kicsi. Három hónapos korukra azonban megtanulják szemüket párhuzamosan tartani. Ha a gyermek tartósan kancsalít, vagy szemállása szokatlan, már az első hónapokban fontos a szemészeti vizsgálat. A csecsemők látásélessége az első hónapban nagyjából olyan, mintha egy felnőtt a szemészeti rendelőkben használatos látóélesség-vizsgáló táblán csak a legnagyobb betűt lenne képes elolvasni. Ez annyit jelent, hogy látásuk az első hónapban alig 15%-os, 4 hónapos korukra elérik a 30, majd 8 hónapos korukra a 60-80%-ot.
A látás élességének egészséges fejlődése, az idegrendszeri pályák érése csak akkor mehet végbe, ha a szem éles képet képes továbbítani az agynak. Ha azonban a látás fejlődése szempontjából kritikus, korai időszakban valamilyen rendellenesség folytán bármelyik szem által továbbított kép homályos, akkor idővel ezt a képet az agy „nem használja fel”, és ennek a szemnek a látása később sem lesz fejleszthető. Kialakul az ún. tompalátás, ami annyit jelent, hogy ilyenkor a látás már szemüveggel sem javítható. A végleges tompalátás előfordulási aránya kb. 2 százalék. Tapasztalat szerint a tompalátás kialakulásának veszélye általában 5-7 éves korig áll fenn. Mivel a tompalátáshoz vezető okok közül kiemelkedő jelentősége van az időben fel nem ismert közel- vagy távollátásnak, a kancsalságnak, a csecsemőkori szürke hályognak és néhány más betegségnek, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a csecsemők szemészeti szűrővizsgálatára.
Dr. Serfőző Csilla szemész szakorvos
Baba Patika 2012